Kire ütött ez a gyerek? Tomi szájában néha majd' megalszik a tej, pedig a szülők igen temperamentumosak. A papa szerint egy agilis társ kellene a fiú mellé. Jóllehet Palcsó Tomi külsőre tiszta apja, de ezzel ki is merül köztük minden hasonlóság. A papa robbanékony, temperamentumos természetétől élesen különbözik nagyobbik fia szerénysége, tétovasága. Édesanyja személyisége is merőben más, mint Tomié, és az éles különbség olykor vitákban is megmutatkozik. A papa buszvezetőként - ahogy Tomi tréfálkozva mondja, "kormányzati pozícióban" -, az édesanyja pedig védőnőként dolgozik. Zsuzsa az évek során megszokta, hogy három férfi között rá hárul a család összefogásának szerepe, hisz a fiúk hajlamosak a lazaságra, nemtörődömségre. Ő ösztönözte annak idaján Tomit, hogy jelentkezzen két tannyelvű gimnáziumba, és adott bátorítást a Megasztárba való nevezéshez is. István barátként találja meg a közös hangot fiaival, bár azt elismeri, hogy Tomi esetében sosem volt könnyű dolga: "Én az Oroszlán, Tomi a Bika jegyében született. Azt hiszem, ez sok mindent elárul - mondja István. - Kétkezi munkás vagyok, szeretek mindent magam csinálni, hajtani, előre menni. Dolgoztam autószerelőként, taxiztam, jelenleg buszsofőr vagyok a BKV-nál. Szerintem, ha Tomi lenne a helyemben, őt még arra is rávennék az utasok, hogy térjen le az útvonalról! - teszi hozzá jót nevetve, majd így folytatja: - ő tipikus szellemi munkás, egy csavart nem tudna a helyére betekerni. Mindent igen ráérősen kétszer is megrág, mielőtt cselekszik. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet felhúzni, de nehezen. Ott van például az anyja, akire Tomi néha szó szerint allergiás. Egyik fülén bemegy, a másikon kijön, amit az anyja mond. Zsuzsa nem adja fel. Tomit néha az őrületbe kergeti az állandó noszogatásával, ami persze időnként rá is fér, mert a főiskolai felvételi papírok beadásával is addig várt, hogy kis híján lekésett róla. Én jobban kijövök a fiammal, barátként viszonyulunk egymáshoz. Azt hiszem, hogy Tomi mellé olyan társ kellene, aki épp az ellentéte, és húzza előre. Azonban mostani szerelme, Nelly is ugyanolyan csendes, mint ő. Egy éve vannak együtt, gyakran jár hozzánk, mégis alig látjuk, velünk sem nagyon beszélget. Nincsenek közös programjaink sem velük, jobbára csak benn ülnek csendben a szobában. Nem tudom, hogy ő lesz-e majd a menyem, de attól félek, ha a fiam valamikor elköltözik tőlünk, örökre elveszítjük, felénk sem fog nézni. De hát ez az élet természetes rendje" - teszi hozzá nagyot sóhajtva. Persze ez csak az érem egyik oldala, hisz az apai kebel közben - joggal - dagad a büszkeségtől. Fia kitűnően teljesít az iskolában és a Megasztárban is. "A muzikalitást egészen biztosan apai ágon örökölte. A nagyapám, az apám és magam is zenéltünk kedvtelésből. Minden másban - úgy tűnik - az anyai ág hatása az erősebb. A feleségem bátyja, Béla - aki szintén Bika - ugyanolyan jó eszű gyerek volt, mint Tomi. Ők ketten, amit egyszer elolvasnak, az a fejükben is marad. Béla kertészmérnökit végzett, doktorált is, és éppoly visszafogott, mint a fiam. Náluk minden csak kedv kérdése. Ha valamibe belevágnak, biztosan a legjobbként jönnek ki belőle. Tomi sosem tolja magát előtérbe, nem mutogat lábujjhegyen ágaskodva, hogy>> hé, itt vagyok, vegyetek már észre!<<. Mégis eléri, hogy felfigyeljenek a tehetségére, és azt mondják: Tomi úgy jó, ahogy van."