1. Csábít egy éj, egy sejtelmes látomás,
Csábít egy arc, mit egyszer kell, hogy láss,
És a szem, mit láttam már valahol,
És kék, és olyan szép.
És egy száj, mi most már szívéhez szól:
Tiéd volt az arc, tudom most már jól,
És azóta

R. ||: Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet! :||

2. Ha valami fáj, nem érzem régen már,
És ez a láz csak álmomban éget tán,
És az arc, tudd meg, hogy tiéd,
Hívj! Nekem ennyi elég.
És a száj, ha hozzám szól majd még,
Meg kell értsd hát, ennyi épp elég,
Biztosan látod,

R.

3. Tudd meg hát, sohasem éreztem még,
Hogy szívem, szívem tiszta jég.
Hideg nyár, vagy forró lehet a tél,
Nem segíthet már csak ha értem ég,
Te biztosan látod,

R.