Interjú Palcsó Tomival karácsony előtt
By Petra 2005.02.13. 18:17
<---olvassátok el!
A tizennyolc éves Palcsó Tamás talán még nem fogta fel igazán, hogy több millióan látták a Megasztárban, és kedvelték meg őt egy csapásra, amikor szerdán sajátosan kedves tánckísérettel előadta első dalát.
A budapesti Palcsó Tamás vigaszágon kapott lehetőséget arra, hogy bekerüljön a Megasztár döntőjébe. Ennek ellenére a kiváló énekhangú és kedves mozgású fiatalember önbizalmán van még mit csiszolgatni.
- Az osztálytársaim és a tanáraim először meglepődéssel, majd kitörő örömmel fogadták a szereplésem. Jó érzés, hogy gratulálnak az emberek, hogy megveregetik a vállamat.
- Tudod már, merre tovább? - Nem igazán. Gimnáziumba járok, itt is van lehetőség a szakosodásra, de gondolkodom azon, hova felvételizzek. Még nincs teljesen kikristályosodott tervem.
- A Zeneművészeti Főiskola is felmerült benned? - Igen, de most még nem tudok igazán dönteni. Annyi minden foglalkoztat.
- Ki segíthet a döntésben? - A szüleim és a barátaim.
- Mikor kezdtél el zenélni? - Négy éve gitározom, és két éve kezdtem énekelni.
- Viszonylag későn döntöttél a zene mellett. Mi vitt ebbe az irányba? - Az édesapám szokott gitározni, és egyszer játszott egy dalt, ami nekem is nagyon megtetszett. Elkezdtem gyakorolni, aztán megkerestem egy tanárt, akihez négy éve járok. Ő mondta azt is, hogy szép-szép a gitározás, de sokkal jobb lenne, ha énekelni is megtanulnék. Szóval, most a gitártanárom tanít énekelni is.
- Édesapád zenével foglalkozik, vagy csak hobbiszinten gitározik? - Csak hobbiként.
- Van testvéred? - Igen, egy öcsém. Ő nem zenél, viszont ő is capoeirázik.
- Ez az a brazil küzdősport, amiben olyan lassan és furcsán mozognak? - Így is lehet mondani. Én most kevesebbet capoeirázok, mert az iskola és a zene éppen elég elfoglaltságot jelent.
- Zenekarral is játszol? - Nem, fél éve nincs zenekarom.
- És a lányok? Beleférnek az életedbe? - Van barátnőm, közel egy éve. Nagyon szeretem.
- Nem fél attól, hogy az ismertséggel együtt jönnek a lányrajongók is? - De, aggódik, bár nincsen rá oka.
Mi jelent neked szórakozást? - Nincs rá túl sok időm, de olykor elmegyünk a barátaimmal egy-egy házibuliba. Diszkóba nem igazán járok. Nem szeretem a diszkózenét.
- Milyen zenét szeretsz? - Például a reggea-t és a country-t, Elvis Presley-t és a Beatlest. De alapjában véve minden jó zenét meghallgatok, csak ne legyen rap.
- Miért jelentkeztél a Megasztárba? - Már az elsőre is szerettem volna, de lekéstem a jelentkezési határidőt. Úgy gondoltam, ha ez egy tehetségkutató verseny, és ha tényleg tehetséges vagyok, talán felfigyelnek rám.
- Úgy tűnik, nem vagy tisztában az erényeiddel. A műsorban is azt mondtad, talán van tehetséged a z enéhez. Nem érezted, amikor lejöttél a színpadról, hogy jó volt, hogy sikered van? - Nem, sőt én tudtam, hogy egy helyen hibáztam. Bevallom, szinte nem voltam magamnál, kiestek bizonyos percek a színpadon. Nagyon izgultam. Próbáltam nem belegondolni, hogy hányan nézhetik a műsort, csak a jelenlévőknek énekeltem.
- Mire gondoltál, mielőtt kiléptél a közönség elé? - A talizmánra, amit a barátnőmtől kaptam. Sajnos, nem tudott eljönni a felvételre, de a talizmán velem volt.
- Jó csapat gyűlt össze az elődöntőre? - Nagyon jó volt a hangulat. Van, akivel ma is tartjuk a kapcsolatot.
- Honnan az a tánctudás, amit előadtál a szám közben? - Nem próbáltak minket néhány hét alatt megtanítani táncolni. Inkább megnézték, mi az, amit tudunk, ami a bensőnkből jön, és ezt fejlesztették tovább. Az én fejemben is csak egyfajta vázlat volt, hogy mit csinálok majd éneklés közben.
- Belegondoltál, hogy a Megasztár megváltoztathatja az életed? - Nem, most nem szeretnék még ilyen távolra tekinteni. Inkább a jelenre koncentrálok.
- Több lett most az önbizalmad? - Vannak jobb napjaim, de azt nem állítanám, hogy dagadok az önbizalomtól. Most túl sok döntést kell meghoznom egyszerre, és ez kicsit nyomaszt.
- Mikor lesz a vigaszágasok fellépése? - Talán karácsony környékén.
- Akkor egyértelmű, mit kérsz karácsonyra… - Csak akkor kérem, hogy bejussak, ha igazán megérdemlem. És ezt csak a Jézuskának üzenem…
|