Fülledt meleg, izgatottan zsongó tömeg, fülig érő szájjal vigyorgó tinik, boldogan sikítozó rajongók - valahogy így képzeli az ember a keddi Megasztár-koncertek hangulatát. És tényleg: fülledt melegben, gyakorlatilag szaunában lép színpadra az első, Caramel, ő izgatottan zsongó tömeget, fülig érő szájjal vigyorgó tiniket, boldogan sikítozó rajongókat lát és hall a trendi pesti szórakozóhelyen, ahol hetente fellépnek a már kiesett és még versenyben lévő előadók. Megnéztük, mi az új őrület, fel is vettük: tessék megnézni a videókat!Bella Levente a konferanszié, valamivel energikusabb és harsányabb, mint Antal Imre. Mikor bejelenti Bartók Esztert, a boldogan hullámzó tömeg már énekli is az Elefántos dal-t. A lassabb melódiáknál a korábban megszokott öngyújtók helyett digitális kamerák, fényképezőgépek emelkednek a magasba, ezek rögzítik a kezelőjük előtt szorongók fejbúbját, a friss dauert vagy szerencsés esetben az éneklő sztárjelöltet. Akad olyan kislány is, aki izgatottan kiabál valamit a mobiljába, majd felemeli a készüléket és tartja vígan percekig, így a tesó/barát/nagyi is hallhatja élő egyenesben az előadást. A nagy tömeg szélén egy magányos anyuka ácsorog, kezeiben ásványvizet szorongat, aggódva pillant előre, a biomasszába, benn a gyerek a sűrűben. Eszter két dala után Levente jön a Summer of 69-nal, közben Bálint Ádám és Tóth Gabi vegyülnek a nézőkkel. A bulvársajtó által összeboronált páros együtt mozog, aki teheti, megpróbál autogramot kérni tőlük vagy pusztán megérinteni őket. A koncertlátogatók háromnegyede nő, és leginkább húsz év alatti, de csajozni itt csak akkor lehet, ha valakinek az arcvonásai megtévesztően hasonlítanak Torres Dani fizimiskájához, ámbátor egy "A" kategóriás Palcsó Tamás-imitátor is sikeres estét zárhat. Mindenesetre megállapítható, hogy a hazai lányok továbbra is roppant csinosak, nem miattuk áll rossz helyen az ország az ezer lakosra eső öngyilkosság listáján, nem miattuk szégyenkezünk az alkoholizmus statisztikáit böngészve. Az elsőnek kiesett Ivett csak egy dallal jön, utána viszont Pál Tamás következik, ő kettőt énekel, mint a többiek. Elton John-adaptációja során mámorosan sikítoznak a lányok, megbizsergeti őket a mély, búgó hang, készülnek az újabb felvételek. Expedíciót indítunk a galériára, persze az is tele, majdnem leszakad. Fentről minden más (ezt tudják a párt- és bankvezérek is), ha lehet fokozni, akkor itt még nagyobb a meleg, viszont jobban látszik a színpad. Egészen bizarr, de az előadóktól két méterre van egy asztal, a nagy tumultus közepén, ott vacsorázik öt-hat ember. Picit idegesen törlik meg szájukat szalvétával, várják a desszertet, miközben kamasz fruskák tucatjai ugrálnak és sikítoznak rögvest mellettük, tíz centire tőlük, szabályos időközönként nekicsapódva a villával babráló vacsoravendégnek. Mintha két páros nekiállna pingpongozni egy tömött busz közepén, olyan irreális a kép. Pflum Orsi az egyetlen hiányzó, de sorra fellép a szombaton kipottyantott Bálint Ádám (ünneplik, de itt van két fütty is), a talán túl korán kihullott Kovács Timi (távolról még apróbb, de nagyon szép), majd az élőben is hiperlaza, még pályán lévő Boogie is. Utóbbi egy akusztikus blokkban is szerepel Leventével, a lányok visongását hallva pedig a Beatles archív felvételei jutnak az ember eszébe. Van, aki sír a boldogságtól, hiába, kellenek a napi hősök. A U2 With or without you című dala olyan zajos siker, hogy a visszafogottabb galéria is tombol, mások pedig széken állva csápolnak - de ők jól nevelt, rendes lányok, leveszik a cipőt, mielőtt felállnánk rá. Ülni amúgy sem nagyon lehet, legfeljebb a mosdóban vagy a földön, de ezekről a helyekről viszonylag csekély vizuális öröm éri az embert. A vége felé, a kiváló Tóth Gabi (újra halljuk a Thriller-t, videó!) és a Csillagdal előtt jön Torres Dani (szintén videón), a nagy közönségkedvenc, aki jobb előadó, mint tiszta hangú énekes. Leventéhez hasonlóan nagyon tud bánni a tömeggel, imádják a nők, jó a színpadon, és ezek az előadói kvalitások talán fontosabbak is egy pop-rock sztárnál, mint a négyoktávnyi hangterjedelem. Ő a fiú a szomszédból, ő a haver a térről, sok lány fel-felugrik, hogy jobban lássa az első számánál ülve gitározó legényt, ugyanis a színpad nem magasított, így a hátrébb álló százak csak sejtik, hogy nézhet ki az előadó. - Végre áll! Állat! - visítja egy szőke gimnazista, mikor az ecuadori gitáros fiú végre feltápászkodik, így sapkája, homloka és szemöldöke láthatóvá válik a fejek felett. A Green Day Basket Case-e már tényleg megmozgatja a népet, a végén meg olyan fülsüketítő visítás hallatszik, mintha egy száguldó vonatnál húznák be tövig a féket, nagy hirtelen.